Utálom a hétfőket. Mindig is utáltam. Ilyenkor mindenki rossz kedvű és zsémbes. Én is az vagyok ilyenkor, ezért nem szívesen beszél velem senki hétfő reggel, csak Zoey, aki valami csoda folytán el tud viselni engem még ilyenkor is. Reggel, miután felöltöztem és megreggeliztem, morcosan indultam le a kapuhoz, ahol Zoey várt. Természetesen beleléptem egy pocsolyába. Utálom a vizes időt.
Köszöntem Zoeynak, majd csöndben indultunk a suli felé.
-Hallgatunk zenét?-kérdezte Zoey, én pedig csendben bólintottam. A zenétől mindig jobb kedvem lesz. Előhalászta a táskájából a telefonját és a fülesét, odanyomta a felét, én pedig betettem a fülem be. Bekapcsolt egy zenét, amit valahol már hallottam, de mivel reggel volt, és én reggel nem vagyok valami gyors, csak pár másodperc múlva ugrott be. Ez Fall Out Boy.
-Nemáár...-mondtam, miután leesett a poén. Haha. De vicces. "Miss missing you." Zoey csak nevetett. Szerintem durván rossz poén volt, de ő jót röhögött rajtam. Én csak a szememet forgattam, és fájdalmasan nevettem.
-Na. Elkapcsolom.-mondta, miután kiszórakozta magát a kora reggeli reakciómon.
-Ne!-csúszott ki a számon, én pedig értetlenül néztem. Ezt most én mondtam?
-Tetszik?-kérdezte Zoey meglepetten.
-Hát, nem olyan rossz...-próbáltam szépíteni a ezt-akarom-hallgatni-és-semmi-mást dolgon, nem sok sikerrel.
-Nem olyan rossz, mi? -kérdezte vigyorogva Zoey.
-Hát, izé... Egyszer meg lehet hallgatni.-Zoey természetesen azonnal átlátott rajtam. Mindig is borzalmasan hazudtam.
Szerencsére nem nyaggatott tovább a dologgal. Egész nap a szám ment a fejemben, és amikor a suliból hazaértem, azonnal bekapcsoltam a gépem, és rákerestem a zenére. Háromszor (!) meghallgattam. Aztán ráklikkeltem a többi számra is, és hiába dühített fel, de tetszettek. Miért hallgatom annak a nagyképű baromnak a zenéjét?! De ahányszor ki akartam kapcsolni, nem ment. Egyszerűen nem tudtam nem hallgatni.
Amikor anyuék vacsizni hívtak, dühöngve megállítottam a zenét, becsaptam az ajtót, lerohantam, és nagy hévvel leültem az asztalhoz. Ahol egyébként mindenki furán nézett rám. Egy picit sem kelthettem pszichopata benyomást.
-Alice, mi történt? Csak nem kenődött el a szemfestéked?- röhögött az öcsém a "hatalmas" poénján.
-Fogd be.
-Alice, kicsim, tényleg, mi a baj?-kérdezte anyukám.
-Semmi. Csak nem megy ki egy hülye szám a fejemből. Vagyis egy hülye album. Vagyis egy hülye bandának az összes hülye zenéje.-anyuék furán néztek rám, ami szerintem érthető.
-Komoly problémáid vannak.-bólintott viccesen apu. Én csak idegesen fújtattam egyet.
Hiába, amikor felmentem a szobámba, megint elindítottam a zenét, de aztán ki is kapcsoltam. Akkor sem hallgatom!
Igen, ez az elhatározásom kicsit meggyengülni látszott, amikor éjfél körül felébredtem, vagyis nem is aludtam, csak forgolódtam. Dühösen előkotortam a telóm, és azzal együtt másztam vissza az ágyba. Amint meghallottam a zenét, nyugtom lett, és pár perc múlva el is aludtam. Na, szép, mondhatom.
Szerencsére nem nyaggatott tovább a dologgal. Egész nap a szám ment a fejemben, és amikor a suliból hazaértem, azonnal bekapcsoltam a gépem, és rákerestem a zenére. Háromszor (!) meghallgattam. Aztán ráklikkeltem a többi számra is, és hiába dühített fel, de tetszettek. Miért hallgatom annak a nagyképű baromnak a zenéjét?! De ahányszor ki akartam kapcsolni, nem ment. Egyszerűen nem tudtam nem hallgatni.
Amikor anyuék vacsizni hívtak, dühöngve megállítottam a zenét, becsaptam az ajtót, lerohantam, és nagy hévvel leültem az asztalhoz. Ahol egyébként mindenki furán nézett rám. Egy picit sem kelthettem pszichopata benyomást.
-Alice, mi történt? Csak nem kenődött el a szemfestéked?- röhögött az öcsém a "hatalmas" poénján.
-Fogd be.
-Alice, kicsim, tényleg, mi a baj?-kérdezte anyukám.
-Semmi. Csak nem megy ki egy hülye szám a fejemből. Vagyis egy hülye album. Vagyis egy hülye bandának az összes hülye zenéje.-anyuék furán néztek rám, ami szerintem érthető.
-Komoly problémáid vannak.-bólintott viccesen apu. Én csak idegesen fújtattam egyet.
Hiába, amikor felmentem a szobámba, megint elindítottam a zenét, de aztán ki is kapcsoltam. Akkor sem hallgatom!
Igen, ez az elhatározásom kicsit meggyengülni látszott, amikor éjfél körül felébredtem, vagyis nem is aludtam, csak forgolódtam. Dühösen előkotortam a telóm, és azzal együtt másztam vissza az ágyba. Amint meghallottam a zenét, nyugtom lett, és pár perc múlva el is aludtam. Na, szép, mondhatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése