1., rész-WHY?

A találkozás

Minden azon a novemberi estén kezdődött. Ott, a parkban. Bár a történtek szempontjából nem volt fontos, de mégis ott kezdődött. Emlékszem minden apró kis részletre, az egyre sötétedő égre, a magas fenyőkre, az elmúlt eső illatára.  Zoeyval éppen kutyát sétáltattunk, és én rohadtul fáztam, amikor a legjobb barátnőm megbökött.
- Alice, ne bámuld, de éppen Patrick Stump jön felénk. Élőben még édesebb...
- Ki? -kérdeztem nyugodtan, mivel nem tudtam, kitől van úgy oda.
-A FOB énekese. Iszonyatosan cuki. És milyen hangja van... - áradozott.
- És? - kérdeztem, nem értve a nagy örömöt. Sose láttam még ilyennek a barátnőmet. Mintha fangörcsöt kapott volna.
- Kell vele egy fotó. Kell. Vajon milyen illata van?...
- Te beteg vagy - röhögtem el magam hitetlenül. - És amúgy, mi az a FOK?
- Alice, ne csináld már... FOB. Tudod.
- Jaj tudom már. Amelyiknek az a nikotinos száma van...
- Dehogy is! Az a Panic! At The Disco.
- Nekem aztán mindegy.
Nem volt kedvem ehhez a nagy felhajtáshoz. Azt se udtam, ki közeledik felénk a bokrok között.
- De mennyi az eséje, hogy Patrick Stump jön veled szembe? - kérdezte extázisban. Mi történt a barátnőmmel? Miért viselkedik így?
- Ő is csak egy ember.
- Légyszi! Csak egy fotót...- könyörgött Zoey.
- Jó. Csináljatok egy fotót. - adtam be a derekam. A fiú/férfi közeledett. Vöröses haja fénylett az utcai lámpák alatt. Hosszú, fekete farmert viselt bakanccsal és fekete kapucnis kabáttal, fején kalapot viselt.
- Patrick, ugye? Szia. - futott oda a barátnőm. A fiú azonnal beképzelt mosolyra húzta a száját. Gondolom nagyra volt vele, hogy még itt is megállítják.
- Sziasztok. Igen. Miben segíthetek?
- Szeretnék egy fotót...
- Természetesen! - tipikus beképzelt sztárnak nézett ki. Nagyra van magával, a külsejével, mindennel. Na nem mintha nem lehetett volna nagyra a külsejével, de azért...
- Alice, csinálsz rólunk egy fotót? - nyomta a kezembe Zoey a telefonját.
Patrick Stump odaállt Zoey mellé, átkarolta, és szívdöglesztő mosollyal nézett a kamerába. Lőttem pár képet, majd visszaadtam a telefont a barátnőmnek. Patrick átkarolta a derekam, mire én furán néztem rá.
- Neked nem kell fotó? - kérdezte.
- Nem, nekem nem fontos. - feleltem flegmán.
-Persze.-mondtam, és elvettem tőle a telefonját. Csináltam egy fotót, majd visszaadtam Zoeynak, aki elvette.
-Veled ne csináljunk fotót? - kérdezte értetlenül.
- Nem, nekem nem kell. - válaszoltam flegmán.
- Elnézést - emelte fel a kezét az énekes - hát, hölgyeim, élmény volt.
- Köszönöm a fotót - búcsúzott Zoey is. - Miért voltál ilyen vele?-kérdezte a barátnőm, miután hallótávolságon kívül ért.
- Milyen? - kérdeztem, mintha nem is tudnám, hogy miről beszél.
- Miért voltál vele bunkó? - kérdezte.
- Mert engem nem érdekel hogy ki. Tipikus sztár szépfiú. -mondtam.

Ekkor találkoztam először Patrick Stumppal.